Nos ez az elso novellam , remelem tetszeni fog.Valojaban a CsillagSzuletik egyik versenyzoje ihlette, aki bar hamar kiesett, megerdemelt volna meg 1 eselyt.Lennebb talaltok videot rola.

 Potyogte:Naru-chan^^

Mar jo ideje vonattal kell bemennem a varosba , ahol a megszokott munkamat vegezhetem.Viszont ahhoz , hogy eljussak az allomasra rovid setat kell tennem.Fokent most , a fogcsikorgato hidegben ez eleg kellemetlen , mert mire megerkezem , reg megfagyok .Azonban a vonatoknak van egy olyan kulonleges szokasuk , hogy ha esik az eso , a ho vagy fujdogal a szel rogvest nagy kesesbe fognak.Egyik nap korabban indultam , ezert volt idom kicsit korulnezni , odafigyelni a lathatatlanra.Az utcak es a hazak csendes maganyukba huzodtak , s csak a lepteim hallatszottak.Egyre gyorsabban suhantam elore , s kozben a menetszel vorosre festette sapadt arcomat.Kozben azon gondolkodtam , hogy telen a szinek elmosodnak , kifakulnak.Mintha mindez nem lenne tobb egy lepelnel.A termeszet elrejt elolunk valamit , egy fontos valtozast , vagy csak egy csodat , ami itt a szemunk elott , megsem vesszuk eszre.Hotakaroba oltozteti az eget es a foldet , osszemossa a szineket , s mindent csillogo , feher kontosbe burkol.Olyan , mintha meghalt volna , de nem.Csak elrejti csodait titokban , melyen elrejtve , megorizve onmaganak.A sapkamat jol az arcomba huzom.Az egbol csendesen , eszrevetlenul hull a ho , kis csillagok formajaban.A hopelyhek leultek a sapkamon , megkapaszkodtak a cipzaromban , s hideg lehelletukkel simitottak az arcomat.A kopasz fak regi idok emlekeit hordoztak.Az allomas kemeny padlojara erve eszrevettem a kis emberket , a foldon ulve.Nem volt valami hires , egyszeruen csak kiallt minden nap egy kopott allomas kopott szinpadara , keveske apropenz remenyeben.A hatan oreg gitar ucsorgott , tehetetlenul.Mellette allt egy kislany , olyan 14 eves lehetett.Hosszu aranyszinu haja lagyan hullott hofeher borere.Kis ruhacska adott neki csupan enyhe meleget.Mindenki ugy tudja , hogy az oregember az edesapja , de feher bore mast sejtetett.A haja feloldalt volt osszekotve egy regi szalaggal.Oldalt kisse elorehullt , eltakarva fel arcat es ragyogo szemet.Labat apro szandal takarta , mely nem segithetett tul sokat a dermeszto hidegben.Azonban megis , a lanyka egyaltalan nem fazott.Ragyogo tekintetevel magakore vonzotta az embereket.Csak nehany virag illatozott , melyeket a kislany szorongatott.Ujabb pillantast vetettem az oregemberre.A ferfi magaele huzta a gitart , es akar a szeretett not , oly gyengeden simitotta korbe a nyakat.Az ujjait valami sotet kendovel tekerte korbe , a rongy mergeskigyokent csavarodott a kezere.Az ing feloldalasan logott rajta , valaha szurke szalak szovevenye lehetett , mostanra ez a szin is elkopott.Mintha mindenet elnyeltek volna.Olyan elveszettnek tunt , akar egy reges-regi naplo.Mindjart odaerek hozzajuk.Azon gondolkodtam , hogy egyszeruen elfordulok es nem is nezek rajuk , elmegyek mellettuk , ahogy mindenki mas is teszi.Aztan felnezett.Sotet , osszetekeredett tincsei eltakartak arcat , zold szemei viszont atragyogtak kocos tincsein.Akar ket smaragd magukhoz vonzottak tekintetemet.Arcan borosta pihent , a nap fako sugarai barna foltokat rejtettek borere.Ovatosan kezdett enekelni...ES megszolalt a gitar!A ferfi keze atfutott a gitaron , a hangok vegigszaladtak szakadt nadragja foltjain , beleivodtak kopott ingebe , pillangokka varazsolta ujjai kozott tekergi rongykigyokat.Sotet haja gyongyfuggonynek tetszett , vonasai kisimultak.Egesz testebe belekoltozott a varazslat.Ekkor a kislany tancra perdult.Mig tancolt a szinek erosebben ragyogtak , a viragoknak szines szemcsekben hullt az illata , baranyok kergetoztek az egen , a levego regi idok emleket hordozta , melyeket elfujt a szel.Az ora megdermett es halalos csend uralkodik az allomason.Mindenki e ket csillagot figyeli.Csak ekkor vettem eszre , hogy bar mindenki arcan ott ul az elismeres , megis senki sem hajlando egyetlen kopott garast sem dobni a kis zsebkendore , mely reggel ota uresen all.Nehany ember arcan ott volt a sajnalat , de megis...az undor is.Hihetetlen.Gondolkozas nelkul odamentem es odatettem egy reggelire valonyi penzt.A lanyka megallt elottem es mosolyra huzodott a szaja.Gyonyoru , szikrazo mosolya volt...ugyanakkor eszrevettem az emberek tekinteteben levo undor valodi okat.A lany.Pontosabban az arca , melyet eddig eltakart aranyszinu haja.Arcanak bal fele, az egyik szeme teljesen osszegett.Hatalmas , rusnya seb maradt a barsonyos bore helyen.Latszott , hogy a heg nem mostanaban gyogyult be.Tobb eve lehet mar , hogy ennyire megsebesitette a pusztito tuz.Kisse en magam is elszornyultem.Eroltetett mosolyra huztam a szamat , majd egyszeruen tovabballtam.Gyorsan felultem a vonatra es nagyot dobbant a szivem , mikor vegre elindultunk.De mikor a jegyszedo kerte a jegyemet , mely rengeteg penzbe kerult , furcsa erzes fogott el.Undorito , amit tettem. Egyszeruen eljottem , mint az osszes tobbi ember , mintha csak egy lelektelen szoborra mosolyogtam volna ra , pedig jol tudtam , hogy nem igy van.A szivem osszeszorult.Az elobb fizettem ki a meregdraga jegyet az elso osztalyra , pedig oda is adhattam volna a penzt a lanynak es az apjanak.Hiszen itt volt a zsebeben.Itt volt. Masnap ismet ezen az uton indultam munkaba.Azonban most elhataroztam , hogy elbeszelgetek az oregemberrel es a kislanyaval.De borzaszto csalodas ert , az allomason sehol senki.Csak lezengve lattam nehany rohano embert , akiknek fel sem tunt , hogy ket kedves arc hianyzik.Nagyon elszomorodtam , es tovabbra is szegyeltem magam.Mas szemeben biztosan nem tettem olyan rosszat , de nekem nagyon is szamitott , hogy meg sem probaltam segiteni nekik.Pedig millio lehetosegem lett volna ra.Tobb napon at is vartam , hogy ujra lathassam oket.Hiaba kuzdottem,a remeny ujra meg ujra felutotte fejet a lelkemben , hogy aztan fajdalmasan eltiporja a valosag.

Egy kedd reggel mar a vonaton ultem.Reggelizni akartam , egy sutin kivul egy falatot sem ettem.Letettem a szalvetat , a kesztyum szegelyen levo csipket tanulmanyoztam.A kis lampa fenye a kezemre es az erintetlen tanyeromra vetult.Sargaba vonta az evoeszkozoket , bearanyozta a feher teritot.Hatradoltem.A szek nyomta a vallamat, a sutemeny kellemetlenul felpuffadt a gyomromban , a tea keseru ize pedig meg mindig ott lapult a nyelvem alatt.Furcsa gondolatok probaltak szetterjedni a fejemben es lehuzni a melybe , a fold ala.Semmi sem volt jo.Valahol a hatam mogott megreccsent valami.Hirtelen megpordultem , a konyokommel levertem a poharat , mely ezernyi darabra tort a padlon.

Es akkor ott allt o.Mellette a szoke kislany vidaman pattant fel a vonatra.Az en vonatfulkem ures volt , ugyhogy ugyesen bejottek ide.Mellem ult a kislany , velem szembe a neveloapja.Legszivesebben egybol megkerdeztem volna tole , hogy nincs-e szuksege valamire.Na de ekkor bejott meg ket munkas ember is a fulkebe.Nagyon faradtak lehettek , a ruhajuk szakadt , arcuk izzadt es meggyotort.Az idosebb leult a gitaros bacsi melle , a masik , a fiatalabb barbahaju pedig a kislanyt felrelokbe az ablak melle ult re.Micsoda pofatlansag.De ez meg semmi.Ekkor bejott az igyis zsufolt fulkentbe egy ,,uriember".Fekete , elegans oltonyt viselt fenyes lakkcipovel.Diszes nyakkendo csavarodott a nyaka korul.A velem szembeni ulesre telepedett le , pontosan az ablak melle es meg ki is nyitotta azt.Azonnal becsapott a jeghideg levego , mindenki osszerezzent.A nyakkendos ur elovett egy nagy borondot , majd kivett belole hatalmas , zamatos kortet.Eleg tavol ult tolem de meg idaig is elerzett az illata.Nem is mertem ranezni szegeny kislanyra.Hogy lehet valaki ennyire erzektelen?A munkasoknak is jol esett volna a frissito gyumolcs a hajlektalanrol es a kislanyrol nem is beszelve.Egy eles kest is elohuzott majd gondosan hamozni kestre a kortet.Tokeletesen egyenletes csikban meghamozta egesz az aljaig.A korte belselye csalogato illatokat arasztott.Meg nekem is osszefutott a nyal a szamban.A nyakkendos ur az egyik kezebe fogta a gyumolcsot es a masikba az egyetlen,hosszu csikban levagott hajat.A nyitott ablak fele nezett , majd egy hatarozott mozdulattal kidobta a kortet.Kellett egy pillanat mig felfogtam mi tortent.Az uriember nem akarta megenni a kortet , neki nem nagy dolog , ezt megteheti , azonban nem akarta senkinek odaadni kozulunk , ezert inkabb kidobta a zamatos gyumolcsot.Furcsa erzes kavargott a gyomromban , vissza akart jonni a keveske reggelim is.Undorodom az emberektol.Hogy tehetnek ilyet?Mar komolyan azon voltam , hogy felallok es beolvasok az urnak de ekkor nagyot zokkent a vonat , majd megallt.Megerkeztunk az elso megallohoz.Itt leszallt a ket munkas es a nyakkendos ur is , szerencsere.Csak mi harman maradtunk a fulkeben , nem jott mellenk senki. Az elet nem fer!Elbeszelgettem az urral.A hatan most is gitar logott.Elmondta , hogy mar 20 eve az utcan lakik.Kiderul , komoly iskolat is vegzett , azonban most megis erre kenyszerult.Osszeszorult a szivem.Alig birtam vegighallgatni szomoru tortenetet.Elmeselte , hogy mikhez ert meg , de mar sehol sem akarnak neki munkat adni , mert mar elmult 50 eves.Es ez meg semi.Feri bacsi elmondta , hogyan talalt ra mar evekkel ezelott egy 4 eves kislanyra az utca sarkaban...elhagyatva...megsebesulve.A sajat szulei egettek meg , mert valamit rosszul csinalt.De kerdem en , mit tehetett az akkor 4 eves Anna , hogy ezzel buntettek a sajat szulei?A kislany szemeibol fajdalom sugarzott.Feri bacsi ahogy meglatta akkor , ott az utcan , azonnal segitett rajta es hat most ott tartunk , hogy o a neveloapja.Meg sokat beszelgettunk.Amire igazan szukseguk van szerintem a hajlektalanoknak , hogy meghallgassak es elfogadjak oket.Legtobb esetben nem az a baj az emberekkel , hogy utaljak a hajlekalanokat csak egyszeruen kozonyosek veluk , nem erdeklik a problemaik , mindenki csak a sajat gondjaval foglalkozik.Amikor elkoszontem Feritol , csak annyit mondtam neki , hogy sose adja fel , erre o: ,,Ameddig elet sosem adom fel". Amikor elkezdunk foglalkozni masok problemaival , az tesz igazan boldogga.Amikor nem a sajat gondjainkat nezzuk , hanem eszrevesszuk masok szuksegleteit,ettol leszunk igazan magunk.