24.resz-Szornyeteg

 

Bátorság és gyakran lélekjelenlét kell ahhoz, hogy bízzunk az ösztöneinkben, és azok szerint cselekedjünk, elsősorban akkor, ha az értelem másik megoldást vár, vagy attól félünk, hogy csalódást okozunk másoknak a cselekedetünkkel.

Mikor visszatertunk az iskolaba,mindenki nagyon faradt volt,ezert mindannyian visszatertunk a szobainkba.En meg elötte ellatogattam a suli konyhajaba,mert majd ehen haltam^^Közben az agyam remisztö sebesseggel pörgött.Elkepesztö,hogy mennyi minden tortent egyetlen nap alatt.Ugy nez ki,hogy az eletem ezentul hatalmas fordulatot fog venni,de a legszörnyubb az egeszben az volt,hogy fogalmam sem volt rola,hogy mi lesz velem holnaptol.Az eddigi nyugodt eletemnek örökre annyi.Holnap akar meg is ölhetnek vagy kiralynöt es feleseget csinalhatnak belölem.Peeta.Rendes fiu,de ha belegondolok,hogy hozza kell mennem,a hanyinger kerulget.Mikor visszamentem a szobamba,azon tünödtem,hogy vajon Chris hol lehet?Miota a kapuban szetvaltunk,azota nem lattam,pedig elvileg neki is ebben a szobaban kellene lennie.De abban a pillanatban tulsagosan is faradt voltam ahhoz,hogy barmin is gondolkozzam.Nyakig betakaroztam es szinte azonnal elaludtam.

Reggel hamarabb felkeltem,mint altalaban,de Chris megint nem volt sehol,pedig a szekre helyezett kabatja arrol árulkodik,hogy itt járt.Furcsa mod,eszembe jutott Atzuko keresztanyjanak joslata,miszerint valami ,,tilos" dolgot teszek.Ha mar ugyis törvenyt szegek,hirtelen elhataroztam,hogy most,meg tanitas elött elmegyek Johanna nenihez,hogy kideritsem az igazsagot.Mar annyira elegem van a titkokbol es rejtelyekbol.A piros köpenyemet a biztonsag kedveert otthon hagytam.A bánat tava nem volt tul messze a sulitol,ugyhogy gyalog mentem.Meg most is kirazott a hideg ettol a helytol,nem is ertem,hogy kepes valaki itt elni.Azonban,most mintha valami meg a szokottnal is nyugtalanitobb lett volna.A gyanum sajnos beteljesult....

Johanna neni hazat hatalmas kod boritotta,kozelebbrol megnezve azonban,valami sokkal borzasztobb tortent.Mar messzirol latni lehetett,hogy ahaz teljesen ures,kiraboltak es szettortek.Rohanni kezdtem,mikozben Atzu keresztanyjanak a nevet kiabaltam,teljesen ketsegbe estem...Nem akartam belegondolni se,de valahol melyen tudtam,hogy mi tortent.Mar szinte hisztizve rohantam a hazba,mignem....hopp.....ereztem,ahogy egyre kozeledek a padlo fele,ereztem,amint zuhanok.Mar a szemem is becsuktam,felkeszulve az utkozesre,mikor egyszercsak egy eros kez szoritasat ereztem a derekam korul.Kinyitottam a szemem,es Chris hatalmas vigyorral kacsintott ram.

-Ho-hogy kerulsz te ide?Mar megint kovettel?-haborodtam fel.

-Igen-mondta teljes nyugalommal-De elobb talan koszond meg,hogy megmentettelek,hisz olyan ugyetlen vagy,hogy meg egy kuszobben is megbotlasz. 

-Menj haza,nincs szuksegem a segitsegedre!-rikacsoltam.

-Oh,igazan?

-Igazan!

-Akkor miert fogod meg mindig  a kezem?

Ah,tenyleg,hiszen a kezem meg mindig az ovet szoritotta,miota atkarolt,hogy ne essek le.Gyorsan elkaptam a kezem,es azt hiszem fulig pirultam.Gyorsan bementunk a hazba,es engem mar a siras kerulgetett.Jol gondoltam.Johanna neninek nyoma sem volt.Es teljesen biztos voltam benne,hogy ugyanaz rabolta el,mint aki Roz kisasszonyt,es azt a rengeteg masik embert.Mindketten valami nyomot probaltunk keresni Johanna neni utan,de sehol semmi...

-Itt nincs semmi,jobb ha megyunk-szolalt meg Chris,es mar fordult volna is ki az ajton,de a szerencsetlen leverte az elefant,Jonahha alaku szobrocskat,ami ezer szilankra szorodott szet a padlon.

Lattam Chris arcan,hogy mar keszul bocsanatot kerni,de en hatalmas vigyorral orditottam:

-Chris te egy zseni vagy!!!!!!!!

Odarohantam az osszetorott szobrocskahoz,es felvettem egy osszegyurt papirdarabot,ami talan a szobor alatt lapulhatott.A papiron csak ennyi allt: Gyerekek,keressetek meg a ,,fekete gyemantokat",az az utolso remeny.

-Megis mi a csoda az a fekete gyemantok?-neztunk ossze Chrissel.

Vegul Johanna neni egyik regi,poros konyveben talaltunk nemi informaciot: a fekete gyemantok egy bizonyos eroforras,amit elo ember meg nem latott.Allitolag a gazdajanak hatalmas erot kolcsonos,es aki megtalalja,az valaszt nyer minden kerdesere.Ennyi.Mindossze ennyit irt,errol a szamomra jelenleg legfontosabb dologrol.Rendben,mindenkeppen meg kell talalnom,de ha elo ember meg nem latta,ugyan hol kezdjem a keresest.Ekkor Chris hangjara lettem figyelmes.

-Idde nezz!-bokott a konyv egy masik oldalara.-Neked nem ismeros ez a jel?-firtatta.

De....dehiszenez...ez az en nyaklancom!!!!Ott allt a konyvben,feketen-feheren az en nyaklancom medalja. Eddig fogalmam sem volt rola,hogy ertekes darab lehet.ezt irta:A viselojenek egyfajta pajzskent szolgal,tobbek kozott enyhiti a fekete magia karos hatasat a viselojen,megakadalyozza,hogy barmilyen ero vagy oszton elkabitsa vagy eluralkodjon rajta ,es mindig megmutatja a helyes utat.Ha a megfelelo modon hasznaljak,varazsiranytukent is szolgalhat.Nagyon ertekes,tobbek kozott azert,mert nagyon ritka hatalmas vedelmezo erovel bir.Elkepedve olvastam,a nyaklanc allitolag mar akkor rajtam volt,mikor a neveloapam 3 eves koromban megtalalt az erdoben.Nem volt mas nalam csak ez a nyakek(amit azota sem vettem le), es egy papirdarab,amire a nevem volt rairva.Most eloszor levettem a nyakamrol,hogy jobban szemugyre vehessuk,es osszehasonlithassuk a konyvben latott rajzhoz.Gyengeden lehelyeztem az asztalra,amikor hirtelen rettenetes fejfajast ereztem.

 

Kényszerítenem kellett magamat, hogy egyenletesen lélegezzek. Mi a fene ütött belém? Összeszorult a mellkasom, és úgy émelyegtem, hogy attól féltem, mindjárt elhányom magam. Kicsit enyhült a lüktetés a fülemben, de az idegesség úgy borult rám, mint egy halotti lepel. Minden porcikám azt üvöltötte, hogy Valami nem stimmel! Valami nagyon nem stimmel!  

Ereztem,ahogy eluralkodik rajtam valami ideges ero,amit keptelen vagyok iranyitani.Kicsit olyan volt,mint amikor beleneztem a teliholdba es atvaltoztam,de annal sokkal erosebb.

Ereztem,hogy ez a borzalmas ero  huz,duborog bennem es ki akar torni.Felboritottam az elottem allo asztalt es orditani vagy inkabb uvolteni kezdtem....mint egy vadallat.Lihegtem es morogtam,majd hirtelen mozdulattam megfordultam.Minden elmosodott elottem,osztonosen rohanni kezdtem egy elmosodott kep fele,vagy inkabb az illat fele,amit kibocsatott.Egy elkepesztoen eros,mar szinte irritalo illat fele,ami mintha megoritett volna.Az esemenyek teljesen felgyorsultak,a kabito illatu testet eltoltam magamtol,az pedig nehany meterrel arrebb,nekiesett a falnak.en ott termettem mellette,es neki akartam tamadni,mikor azt ereztem,hogy a kezei a nyakamra szorulnak,meg akar fojtani.De nem.Nem fojtott meg,a kezei egyre gyengedebben karoltak at a nyakamat,es vegre ez a rettenetes,kinzo erzes is szunni kezdett.Vegul egy kis emelygest leszamitva egeszen helyrejottem,es a kep is vegre kitisztult.Chris allt elottem,egeszen kozel,es a kezeivel atolelte a nyakamat.Pontosabban visszakototte a nyaklancot a nyakamra.

Kellett egy pillanat,mig felfogtam,hogy mit is tettem.Majdnem megoltem.Majdnem megoltem az egyik legfontosabb szemelyt az eletemben.Egesz testemet kirazta a hideg,es sirni tudtam volna,hogy mit tettem.Biztos voltam benne,hogy most mindorokre meggyulolt es rettegni fog tolem.De az arcan teljes nyugalom ult,es meg azt is megmernem kockaztatni,hogy enyhen mosolygott.Egyaltalan nem latszott ilyedtnek. Kozelebb lepett felem,es ekkor vettem eszre a karjan levo sebet,ami enyhen verzett.En terdre estem es menthetetlenul sirni kezdtem.

-Bo-bocsass meg konyorgom,fogalmam sincs,hogy mi tortent velem.Nem-nem egyszeruen nemertem, hogy mi tortent....-hebegtem.

-Semmi baj csillagom,semmi baj!Nem kell bocsanatot kerned!-odault mellem a foldre es lagyan simogatni kezdte a karomat.- Hisz nem a te hibad volt, emlekszel,hogy mit irt a konyv? Ez a nyaklanc visszatartja,hogy eluralkodjanak rajtad az osztoneid.Mikor levetted,egyszeruen csak az osztoneidre hallgattal,ezert tamadtal ram.Mikor elloktel,pont oda estem ahova leesett a nyaklanc,mikor felboritottad az asztalt,igy gyorsan visszatettem a nyakadra.Ne hibaztasd magad.Semmi baj.-bizonygatta.

-Es ezt te ilyen termeszetesseggel mondod?Mit keresel egyaltalan meg mindig itt? Mar reg el kellett volna menekulnod elolem.Hat keptelen vagy felfogni,hogy en egy szornyeteg vagyok,es akar meg is olhetlek?

-Hogy elmenekuljek eloled?Ugyan,ez badarsag.En nem felek toled.Tudom,hogy ha akarnal, banthatnal. Ha akarnal.De te nem akarsz.Es addig nem felek......ne nezz ram ilyen csodalkozva.-vigyorgott,az elkepedt arcom lattan-Ertsd mar meg,hogy keptelen lennek elveszteni teged.-majd kozel hajolt,egesz kozel...

-Dehat-huzodtam kicsit hatrabb-megis mit gondoltal?Hogy egyutt leszel egy bestiaval ,egy szornyeteggel?-hitetlenkedtem.

-Eloszor is te nem vagy szornyeteg.Masodszor,igen,gondolkodtam mar ezen eleget.Az ejjel,mikor bementem a szobankba,te mar aludtal.En leultem a szekre,es ott probaltam elaludni,de kozben folyton csak azt figyeltem,hogy milyen gyonyoru vagy,mint egy angyal. Errol azonban ,akkor eloszor bizony eszembe jutott,hogy milyen jovoje lehetne kettonknek.Egész éjszaka vívódtam, miközben figyeltelek, ahogy alszol: éreztem, mekkora szakadék tátong aközött, amit normalisan helyesnek tartok, és amit akarok. Tudtam, ha továbbra sem veszek rólad tudomást, vagy ha nem veszem komolyan az erzeseimet, akkor egy napon igent mondasz Peeta-nak, vagy valamelyik hozzá hasonlónak. És ez a gondolat kiborított. És akkor - suttogta - , ahogy ott aludtál, egyszer csak kimondtad a nevemet. Olyan tisztán és érthetően, hogy azt hittem felébredtél. De aztán nyugtalanul forgolódni kezdtél, újra a nevemet motyogtad, és felsóhajtottál. Az érzés, ami akkor elöntött, olyan erős volt, hogy megijedtem tőle. Tudtam, többé nem leszek képes eljátszani, hogy nem veszek tudomást rólad. -vilagositott fel

Hogy mit motyogtam almomban?*O*Ah...ah...ah......teljesen kipirultam,szohoz sem jutottam.

-En mar elhataroztam-suttogta-Barmi tortenjen is,en veled leszek.Engedd,hogy boldogga tegyelek!-hajtogatta makacsul.

gyengeden megfogta a kezemet es kozelebb hajolt hozzam.De en kiteptem a kezem a szoritasabol,es amilyen hatarozottan akartam mondani,annyira reszketett a hangom:

-Nem tehetem!

-Ugyan miert nem?Megis mi elol menekulsz?

Ez a kerdes varatlanul ert. Igaz. Talán menekülök. Mindentől. Válogatás nélkül. A boldogság maszatos lehetőségétől, a félelem fagyos ölelésétől.  De minden bajnak en vagyok az oka,amilyert egy szornyetegnek szulettem.A szemem megtelt konnyel.Ekkor lágy érintést éreztem az államon.Chris kissé felemelte a fejem és mélyen a szemembe nézett.Nem szolt semmit,csak kérdezés nélkül odahajolt hozzám és megcsokolt.

Kozben atkarolta a derekamat es kozelebb huzott magahoz.Egy pillanatra sem eresztett el,en pedig ereztem ahogy elgyengulok a karjaiban.Egyik kezemmel atoleltem a nyakat es megkozelebb huzodtam hozza.Meg sosem ereztem ilyet,ha mar igyis nem a foldon lettunk volna,biztosan elestem volna,annyira remegtek a terdeim, arrol a mosogeprol nem is beszelve,ami a gyomromban volt.

A csok utan sem eresztett,tovabbra is a karjaiban tartott,majd egeszen atolelt es halvany puszit nyomott a nyakamra.Ezutan melyen a szemembe nezett,es en vegleg elfelejtettem minden problemamat.Ezutan a szavaival meginkabb megnyugtatott:

-Még soha nem láttam ilyen gyönyörű szemeket; olyanok, mint egy pár drágakő. Nincs az a szörnyeteg, akiben ilyen gyönyörűség lakna.

Nehany perc mulva meglepo dolgot mondtam Chrisnek:

-Abbahagyom az iskolat.-lattam rajta,hogy csodalkozik,de nem kerdezett semmit. Folytattam:-Az az igazsag,hogy van most annal fontosabb dolgom.Meg kell mentenem mindenkit,akit szeretek. Valaki uldoz engem,en ha nem kapom el es pusztitom el,akkor rengeteg ember fog szenvedni...miattam. Meg kell keresnem a fekete gyemantokat,barhol legyenek is....

-Veled megyek.-szakitott felbe.-Kell valaki, aki vigyáz rád. Aki gondoskodik rólad, hogy minden rendben legyen. És az a valaki én akarok lenni.

Csodalkozva neztem ra,de olyan elszantsaggal nezett engem,hogy tudtam,ugyis hiabavalo lenne visszatartanom. Ekkor hatalmas zajt hallottunk,mindketten felpattantunk ,de azonnal vissza is estunk a foldre.Foldrenges!!!Nem,de a haz mindjart osszedol!Felrobbant a radiator!Ezt nem hiszem el!Dehat...hogyan?Ekkor ujjabb robbanas hallatszott!Most meg a suto robbant fel!A haz kezdett darabjaira hullani. Ki kell szabadulnunk innen. Ekkor valami hihetetlent vettunk eszre Chrissel.A kilincs. A robbanas hatasa elerte es  most kezd felforrosodni.Nagyon. Na ne!!!! Ismet hatalmas robbanas,es az ajtokilincs ezet apro szilankra hullott szet.Hajszalon mult,hogy nem lett komolyabb bajunk. Gyorsan kifele,ebbol a bolondokhazabol!

-Chris vigyaaaaaaaaaaaz!!!!!!!!!

Az utolso pillanatban loktem felre,mielott agyomlapitotta volna a felenk repulo hutoszekreny.A haz alapjai osszedoltek,es a haz a tenger fele kezdett dolni,a benne levo butorok pedig egyenest minket vettek celba. Tenyleg csak az utolso pillanatban menekultunk meg.Sikerult kijutnunk ebbol a pokoli hazbol.Dehat mi okozta a robbanasokat?Mint egy villamcsapas,kezdtek viszhangzani a fejemben Snow szavai: Valaki uldoz teged.Csak en segithetek,vagy mindenki szenvedni fog korulotted...

Raneztem Chrisre,akinek meg verzett kicsit a karja.Nem.Nem engedhetem,hogy velem jojjon. Mar igy is tul sokat szenvedewtt miattam.egyedul kell mennem.Ekkor azonban meglattam az egyik sziklan egy feher rozsat.Mar messzirol erezni lehetett az illatat.Olyan hatalmas duh ontott el,hogy levegot is alig birtam venni.Ez nem az uldozom volt.Ezt maga Snow elnok tette velem!Be akarta bizonyitani,hogy a tulajdona vagyo,mint tud rolam,es csakis o iranyithat.De ezt nem fogom hagyni neki! Ezert meg megfizet!!!

Nem megyek sehova.Itt maradok,es iszonyat nagy balhét rendezek.

 

 

 

 

Vege a 2.evadnak^^Kovetkezo resz: 3.evad:25.resz: teljesen uj fodulatot vesz a tortenet, az eletemet csakis en iranyithatom!!!....vagy megse?.....