25.rész-A hazugság csodaszép  

 

 

Nem megyek sehova.Itt maradok,és iszonyat nagy balhét rendezek.Az én szeretteimmel csak ne szórakozzon senki.Snow elnök ha harcot akar,megkaphatja.Először is kell egy terv.Snow irányítani akar engem,ezt nem fogom hagyni.Eljatszom a kis hercegnot,ahogy akarta,de nem ugy,ahogy gondolja.De közben ügyelnem kell a vadászra is,aki el akar kapni engem.Most visszamegyek a suliba es elmondom,hogy kilépek.Már indultam volna is,de Chris megfogta a kezemet.

-Nem engedlek el egyedul.Kell valaki, aki vigyáz rád. Aki gondoskodik rólad, hogy minden rendben legyen. És az a valaki én akarok lenni.

Maskor olyan esetlennek szokott tunni,de most egeszen masnak latszott.A szemeben hatarozottsag es elszantsag csillogott.Tenyleg ugy tunt,hogy nem hajlando elengedni.Ez egy kicsit bosszantott,hozza voltam szokva,hogy senki nem fogja a kezem.De ha az elobbi pillanatokra gondolok,mikor a karjaban tartott,melegség önt el,és elgyengülnek a térdeim.Keptelen vagyok haragudni ra.Igy hat ketten visszamegyunk a varazsloiskolahoz.Mikor a nagy kapu elott megallok,meg most is kiraz a hideg,ahogy meglatom a feliratot,hatarozott,fenyegeto betukkel:bestiaknak tilos.Megertem en,hogy a bestiak veszelyesek,de nem mi vagyunk az egyetlenek.Mi a helyzet a vampirokkal?egy vampir lehet az igazgato,en meg be sem lephetek?Eloszor sajnaltam,hogy ki kell lepnem az iskolabol,mert mindeddig azt hittem,ez a legnagyobb lehetoseg,amit az elettol kaphatok,igy vegre lehetek valaki,egy diplomaval a kezemben.Mekkorat tevedtem.Hiszen az csak egy darab papir,mit szamit,hogy nehany ember,aki azt hiszi,hogy különb másoknál kijelenti,hogy elvegeztem az iskolat.Az elsodleges celpont most az,hogy megvedjem azokat,akiket szeretek.Es ha lehet,magamat.Megszoritottam Chris kezet,es beleptem a kapun.Ereztem,mostmar nincs visszaut.

 

Az igazgatoi irodaba mar egyedul akartam bemenni.Osszeszorult a gyomrom,mikor kopogtattam az igazgatoi ajtajan.Vettem egy mely lelegzetet,es osszeszedtem magam.Egyszuszra elmondtam,hogy ki akarok lepni az iskolabol,mert most ,barmennyire is sajnalom,fontosabb dolgom akadt.Legnagyobb meglepetesemre azonban az igazgato egyaltalan nem volt megerto.Orditozni kezdett,es nem akarta engedni,hogy kilepjek.Mikor mar a neveloapamat emlegette,aki sokat kinlodott,hogy en most itt lehessek,na akkor mar elegem lett.Osszeszoritottam fogaimat es felemeltem a fejem.

-Nagyon sajnalom,hogy visszaeltem a joindulataval,uram,de amint mondtam,sokkal fontosabb dolgom van.Meg kell ertenie.De ha nem,nekem most akkor is mennem kell.Koszonok mindent.Viszlat.

Fogtam magam,es felalltam,majd szo nelkul tavoztam a terembol.Mikor kileptem az ajton egyaltalan nem konnyebultem meg.Hirtelen annyira faradtnak ereztem magam,sok volt ez mar nekem.De most nem volt idom sajnaltatni magam,majd kesobb pihenek.Most minden perc szamit.Gyorsan bementem a szobamba es osszecsomagoltam.Egeszpontosan mindent eszeveszettul bedobaltam egy borondbe.Probaltam nem gondolni semmire,a gondolatok azonban ,mint a keselyuk,ugy keringtek felettem.Kibotorkáltam az udvarra,megprobaltam szabadulni szomoru gondolataimtol,termeszetesen hiaba,mert az ember nem menekulhet el önmaga elol.Most jon csak a neheze.Mindezt elmondani a neveloapamnak.  

Chistopher igeretehez hiven,egy masodpercre sem mozdult el mellolem.A falu most olyan bekesnek tunt.Nyugodtabbnak,mint maskor.Ez valahogy nagyon aggasztott engem.Mint a hivar elotti csend.A kis Hektor ugrott elem.Olyan mosolygos mindig ez a kisfiu.Pedig a szuleit elvesztette,es nincs senkije.Hm....akarcsak nekem.Ot megis csak sajnalni tudom,pedig sokkal boldogabb es vidamabb ,mint en.O eros,en gyenge vagyok.Hevesen kezdett verni a szivem,mikor beleptem a hazunk ajtajan.Kon ur ott ult a kanapen,valami iratokkal babralt.Elso gondolatom,mikor meglattam az volt,hogy hogy birnam en ki nelkule?Nem engedhetem,hogy baja essen.Most olyan oregnek es sebezhetonek tunt.Meglepodott,mikor meglatott minket.De meg hogy meglepodott azutan,hogy elmondtam,miert jotttem.Az arca kivorosodott,es mielott szolhattam volna egy szot,lekevert nekem egy hatalmas pofont.Kellet nehany masodperc,mire magamhoza tertem az ámulatbol.Erre nem szamitottam,pedig nem ez volt az elso alkalom,hogy megutott.Legnagyobb akaratom ellenere is kiszokott egy konnycsepp a szemembol.Nem azert mert megutott,hanem mert igy kell elvalnunk.Hogy csalodott bennem.Nem kellett szolnia,tudtam,hogy nem csak duhos ram,de melysegesen csalodott bennem.Es ez jobban fajt minden pofonnal.Pedig mindezt csak azert teszem,hogy megvedjem.De megertem,mert biztosan nagyon nehez volt kiharcolnia,hogy bekerulhessek a varazsloiskolaba,es most azt hiszi halatlan vagyok.A pofon utan Chris azonnal felallt,keszen ra,hogy megvedjen,de erosen megszoritottam a kezet,es visszahuztam a szekbe.Most igazan nem hianyzik,hogy osszebalhezzanak.  

-Csinalj,amit akarsz,de ide tobbet ne merd betenni a labad!-modta a neveloapam,es szo nelkul kiment a szobabol.

Ugy ereztem,a szivem szakad meg.De felemeltem a fejem,es visszafojtottam konnyeimet.Tudtam,hogy ez lesz belole.De most nem szabad a fajdalomra gondolnom,csak az szamit,hogy tuleljuk ezt az egeszet.

 -Mit gondolsz, miért ilyen a neveloapad? – Nem tudta rávenni magát, hogy megkérdezze, amit valóban akart. Miért nem szeret engem?

-En nem haragszom ra.Csalodast okoztam neki.En is.Ezt mar nem tudta elviselni.

-Hogy erted azt,hogy te is?-kerdezte Chris

Eszrevettem az eloszobaban evek ota szorgalmasan acsorgo femkardot,ami most is ott logott a falon.Megharcolta mar a sajat harcat,megerdemli a pihenest.

-A neveloapamat kiskoraban elhagytak a szulei,es harcolni mentek a haboruba.Csak ez a kard maradt utanuk.Na meg Roz kisasszony,aki csak 3 eves volt a szuleik halalakor.A batyja,vagyis a neveloapam kellett gondoskodjon minderrol,pedig csak gyerek volt meg o is.Akkor az egesz vilagban csalodott,es azota sem tudott bizni senkiben.Talan csak bennem,mert bar szigoruan bant velem mindig,de nagyon is szeret.De most bennem is csalodott,es ez nagyon faj.

Ha valaki egy nehany percnyi szenvedestol is majd megtud őrülni,akkor mennyit ronthatnak az embereken a hosszu esztendők?Meg a kő is elkopik,ha sokan tapossák .

-A neveloapam jelentette nekem az egesz vilagot.O az otthonom.-mondtam

-Marmint ez a haz az otthonod?

-Nem.Az otthont nem lehet falak közé szorítani, nem lehet kulcsra zárni. Mert az otthon egy érzés.Egy érzés, amit nem tudsz felépíteni, berendezni, vásárolt tárgyakkal felékesíteni. Az otthon egy érzés, amit nem vehetsz, csak kaphatsz. Tőle. Vele, mellette mindenütt otthon vagy.

-Akkor mostantol mellettem van a te otthonod-es megjobban megszoritotta a kezemet.

Kileptunk a hazbol,es becsukodott mogottunk az ajto.Furcsa, hogy a megszokás mennyire befolyásolja az ízlésünket és a gondolkozásunkat: sokan el sem tudják képzelni, hogy létezhet boldogság a világtól teljesen elzárva.Ebben a kis faluban eltem le az eddigi eletem,es fogalmam sincs,hogy fogok ezutan boldogulni.De Chris ott allt mellettem,fogta a kezem,es valahogy megis biztonsagban ereztem magam.Pedig most nem engedhetem,hogy barmi is elvonja a figyelmemet a kuldetesemrol.De hiaba,ha csak hozzamer,vagy ramnez a vegtelennek tuno kek szemevel,minden masrol elfeledkezem.Most mar Chris jelenti az otthonomat.Ez azert egy kicsit megremit.De megis mosolyognom kell miatta.Mikor a falu szelere ertunk,a szavam is elakadt.

-Atzuko,te meg mit keresel itt?

Atzu ott allt egy fanak tamaszkodva,nehezen lelegzett,fuhatott idaig.A kezeben egy fenyes papirt tartott.Az arca remult volt es zaklatott.Nem szolt semmit,csak odalepett hozzam,es a kezembe nyomta a papirt.Az arcan egyutterzes jeleit figyeltem meg.Aggodalmasan kinyitottam az osszehajtogatott levelet.Hiszen ez egy meghivo.A gyongybetuket aranyszinu szalag fogta korbe.

               ,,Unnepelyesen meghivjuk,a Központban tartando nyilvason unnepsegre. Megjelenes kotelezo. Szerep:diszvenged."

A feherrozsa es ver illatabol azonnal tudtam:Snow elkezdte a jatekat.

 

 * * *

Most el akartam menni megkeresni a fekete gyemantokat,de attol tartok muszaly elmennem az unnepsegre.Amugy sem tudom,hol kereshetnem a fekete gyemantokat.Ugyan melyik gyemant fekete?Az mar nem gyemant.Mindegy.Nehany ora mulva mar mind ott acsorgunk Neoreine kozpontjaban,varva a ,,kivegzesunkre".Chis es Atzuko velem tartott.De egyikuk sem ertette,hogy pontosan mirol is van szo.Hat jo,mindent elmondtam nekik.Beszamolok az elnok latogatasarol,hogy mit mondott a hercegnorol,hogy el kell jatszanom a szende tronorokost,aki hozzamegy Peetahoz,ezzel atadva az iranyitast Snow-nak.Csakhogy en nem fogok ebbe belemenni.Csak ugy nyerhetunk,ha olyasmit teszek most,ami az en sajat oldalamra allitja az embereket. Es hogy mind egy szalig meghalunk,ha elszurom a dolgot.

Atzuko nagyot sohajt,meg sosem lattam ilyen komolynak.

-Akkor nem szurhatod el.

-Ha segitetek nekem,hogy vegig tudjam csinalni ezt az unnepseget...-kezdem

-Nem,Reine,nem csak errol az unnepsegrol van szo-vag a szavamba Chris.

-Ezt hogy erted?-kerdem

-Ha sikeresen kitalalsz valami hazugsagot,amivel lerazhatod most az embereket,te vagy Neoreine hercegnoje.Mostantol mindig igy kell elned.Sosem fognak beken hagyni.Erted,amit mondok?

Bolintok.Nemcsak,hogy ugyesen kell eljatszanom ma a szende,joszivu hercegnot,de olyan hazugsagot kell kitalalnom,amivel egyszerre tudom lerazni Snow terveit,hogy hozzamenjek Peetahoz,de kozben a szeretteimet sem banthatjak.Valami olyan kell,amivel egycsapasra megszeretnek az emberek,de egy eletre szolo hazugsag.De mi legyen az?

-Mi az,ami megszerettet egy hercegnot a nepevel?-gondolkodom.

-Reine......-Chris felenken megszolitott.A szemeben valami kulonos feny ragyogott.-Reine,gyere hozzam felesegul.

-T-Tessek?-szohoz sem jutok.

-Mi mast szeretnek jobban az emberek,mint a romantikus torteneteket.Ha azt mondjuk,hogy mi vagyunk a mesebeli elatkozott szerelmespar,akiknek csak az all az utjaba,hogy egyikuk kiralyi szarmazasu,egycsapasra megszeret bennunket mindenki.Drukkolni fognak,hogy osszejojjunk es boldogan eljunk,mint meg nem halunk.

-Chrisnek bizony igaza van.Mindenki odalessz az elatkozott szerelmespar storyert.-mondja Atzuko.

Hat jo,ha ezzel megmenthetek mindenkit.Meg van par perc az unnepseg kezdeseig,ugyhogy elmegyek egyet setalni.Egyedul.Ki kell szelloztetnek a fejemet.Oszinten kedvelem a fiut,de oszinten nincs kedvem hozzamenni felesegul.Legalabbis nem igy es nem most.Persze sokkal rosszabbul is jathattam volna,mint Chrissel.De nem is ez a lenyeg.Mint bestia,Neoreineben nem sok dologrol donthettem eddig.De ezek kozott volt a hazassag.Az legalabb adatott volt,hogy ahhoz menjek,akihez akarok,vagy ha nem akarok,egyedul maradok,es kesz.Ezert is akartam eddig papno lenni.De most ettol a jogomtol is megfosztottak.Tobbek kozott azert is akartam kibujni Snow iranyitasa alol,hogy ne kelljen ferjhezmenjek Peetahoz.Szabadon akartam donteni.Es most megint ugyanott tartunk.Egesz eletemben el kell jatszanom,hogy halalosan szerelmes vagyok Chrisbe,meg akkor is ha idokozben megvaltoznak a dolgok.Megrazom a fejem.Most nincs idom,hogy ilyen esztelensegeken agyaljak.Nekem most erre az unnepsegre kell oszpontositanom.Tul sok ember sorsa fugg attol,hogy milyen alakitast nyujtok.

Visszamegyek es nagy vigyort eroltetem az arcomra.Az unnepseg elkezdodott.Mielott Snow emberei bejelentik a nagy hirt,nehany zenesz mulattatta a nepet.Eddig nem is volt idom megfigyelni,hogy mifele unnepseg ez tulajdonkeppen.Neoreine kozpontja egy nagyvaros foterere hasonlit.A szinpad egy hatalmas,diszes emelvenyen volt.A szinpad korul asztalok foglaltak helyet.Probaltam elvezni a finom kajakat,ahogyan Atzu tanacsolta.A baranyragu aszalt szilvaval nagyon elnyerte a tetszesemet.Egy cseszeben kave lotyog.Nem igazan izlik ez a fekete es hig lotty.Aztan az egyik bogreben valami suru,barna folyadekot pillantok meg.Meg sosem lattam ilyesmit.

-Forro csokinak hivjak-magyarazza Chris-Egesz jo

Ahogy belekostolok a forro,edes,kremes folyadekba,egesz testemben megremegek.Habar a tobbi fogas is nagyon inycsiklandozo,semmihez sem nyulok,mig az utolso csepp forrocsokit is el nem tuntetem.Jol bekajalok,az etel fenseges,de valahogy megsem esik egeszen jol.

Hirtelen elhallgat a zene,es mindenhol fenyek gyulnak.A szinpadrol fust szall,es besetal a szinpadra....na ne....a kiraly.Nem Snow,pedig ra szamitottam.Ez maga Neoreine kiralya.Meltosagteljesen nez ki,mint mindig,de senki sem banik vele meltosagteljesen.Miota az eszemet tudom,mindenki lenezi,es csak muszaly modra engedelmeskednek neki.Hiszen nem o az eredeti tronorokos.Nyiltan senki sem meri kimondani,de ugy tartjak,hogy megolte a testveret es annak csaladjat,hogy o lehessen a kiraly.Egyszoval a nep alig varja,hogy megszabaduljon tole.Itt a remek alkalom Snownak.Ha en leszek a tronon,Snow iranyit,es o lesz a valodi kiraly.Na ebbol nem eszik.A kiraly elkezdett beszelni.Koszontotte a vendegeket,a tevenezoket(merthogy a TV is kozvetiti az unnepseget),es elmondta,hogy egy nagy bejelentest akar tenni.

-Holgyeim es uraim,mint tudjak,mar regota en vagyok a csaladom egyeduli leszarmazottja.Nemreg azonban vegeztem egy kis kutatast.Es fantasztikus hirre bukkantamKedves nepem,engedjetek,hogy bemutassam az en vegre elokerult,draga unokahugomat-kellett egy pillanat,mire felfogtam,hogy ram mutat-Castravetto Peruna Emily Reineyra.