27.resz- A valosag belemharap

Gyonyoru reggelre ebredt az erdo.A viragok is kinyiltak, a tavaszt hirdetik.Az ejjeli harmat ott ragyok a szirmokon.De az egyik viragon piros a harmat gyongye: verpiros.

        *Nehany oraval korabban:*

Az éjszaka óvjon minden árnyat;
a sötétség borítson ránk fátylat!
Atzukoval kozosen elmormoltunk egy vedobubaj,majd a nagy zurzavar kozepette,sikerult elszoknunk a helyszinrol. Duhos voltam.Ezt a menetet mi nyertuk,de van egy olyan erzesem,hogy ez csak olaj volt a tuzre.
Ahogy ott állok, dühtől és kétségbeeséstől marcangolva, egy távoli erdő halk, szomorú morajlása menedéket ígér. Ahogy egyre beljebb mentunk az erdoben,egyre jobban ketsegbe estem. Nem menekulhetek el,mert ott az az atkozott verseny is.Ki tudja,kik lehetnek a resztvevok?Talan pont azok a szemelyek,akiket miattam raboltak el.
-Oda nezzetek!-kialtotta Atzuko.-Ott egy kunyho.
Nahat,tenyleg.Az erdo kozepen ott allt egy kis fahaz,a meretebol itelve egy nagyobbacska torpee lehetett.Gyorsan bementunk,mert nagyon rankfert a pihenes.Ki kellene talalnunk valami tervet.Mivel meg most is Snow elnok kezeben van az iranyitas,kellene valami,amivel legyozhetjuk ot.Ez egyertelmuen a fekete gyemantok lehetnek,dehat hol rejtozhet egy olyan fegyver,amirol azt sem tudjuk,hogyan nezhet ki,vagy hogyan kell hasznalni?
-En elindulok.-mondta magabiztosan atzu.
-Ez a terv?-erdeklodott Chris.
-Igen.Most mi van?Nem egy szepen kidolgozott terv,de akkor is terv. Informaciot szerzek a fekete gyemantokrol.Eloszor talan az iskola konyvtaraban kellene probalkoznom.Hatha talalok rola valamit.ti ketten nem johettek oda,most tul veszelyes.Maradjatok inkabb itt par napig.En estere megjovok,akkor itt talalkozunk.
 
                                                               * * *
Egy oraval kesobb Atzu mar be is lepett a konyvtarszobaba.Mikor azonban elindult a konyvek fele, fellokte….az igazgato.Joforman nem is nezett a lanyra,csak elhadart egy sajnalomot,es kirohant a terembol. Vajon hova siet ennyire?Elmelkedett Atzu.
Vegignezte az osszes ekkovekrol vagy varazstargyakrol szolo konyvet,de sehol semmit nem talalt a rejtelyes kovekrol.Ketsegbeeseseben leult,pontosabban lezuhant a legkozelebbi szekre.Eszre sem vette a Mellette valo szeken ulo fiut,aki egeszen bele volt merulve egy konyvbe.
 
Atzukon urra lett a kivancsisag,hogy mi lehet ennyire erdekes? A fiu kozben jegyzetelt is,igy mikor eppen leirta az olvasottakat,Atzunak alkalma nyilt elolvasni a fejezet cimet. ,,A hegyekben elo pokoli szellem”  Atzu kivulrol fujta a szellemeket,de errol meg sosem hallott.Egy szellem,aki ,,pokoli”? Hat ez kulonos…
Es akkor meglatta…Az elozo fejezet cime ott viritott feheren-feketen(pontosabban kopott sargan,mert mar nagyon regi volt a konyv) :  A fekete gyemantokba zart pokolfajzat.
Ezt el kellett olvasnia,de o ne, a fiu lapozni kezdett,eltakarva az informaciokat a lany szeme elol.De hamar ismet jegyzetelni kezdett, s Atzu gyorsan maga ele huzta a konyvet, es visszalapozott.
                         A fekete gyemantokba zart pokolfajzat
Azt mondjak,egy nagy hatalmu leny lakozik benne.Valami a Masik Vilag legmelyerol, ahol a kaosz az ur…...
Oh,hogy az a… a fiu visszahuzta a konyvet,es mintha mi sem tortent volna, elorelapozott.
De ezt mar Atzu sem turhette.Szepen lassan megfogta a konyvlap szelet, es visszaforditott.
 Egy nagyhatalmu varazslo meg az idok kezdeten harcolt a gonosszal,akit csak pokolfajzatkent emlegetett…..
De a fiu sem hagyta magat,es megint elorelapozott.Megnezett egy sort,majd jegyzetelni kezdett.A lany gyorsan megint visszaforditott.
A szorny nagyon eros volt,….
De alig hogy olvasni kezdett,a fiu megint atvete az iranyitast es forditott.
-Jol szorakozol?-tort ki Atzubol.
-Hm.Ezt en is kerdezhetnem.En vettem el hamarabb ezt a konyvet.,vard ki a sorodat.
-De nagyon fontos,meg kell tudnom mit ir egy bizonyos dologrol.
-Es ahhoz nekem mi kozom?En mar kikolcsonoztem ezt a konyvet.Jovoheten megkapod.
-Jovoheten???Az tul keso.Kerlek,csak engedd meg,hogy beleolvassak.
-Na jo, 10 masodpercet kapsz.
Visszaforditotta a konyvet,Atzu meg fenysebesseggel olvasni kezdett.
…ezert megolni nem tudta, de legyengitette es egy varazslattal bezarta a fekete gyemantokba.A gyemantokat csak az arra erdemes ember birtokolhatja. Pontosabban a fekete gyemantok birtokoljak az embert.Mert maguk a gyemantok valasztjak ki a gazdajukat.Megvedik viselojuket a tamadastol.Aki a fekete gyemantokat uralja,az hatalmas erore tesz szert.De vigyazat …. A benne lakozo demon el…es gyulol.
U. I. ……
A fiu becsukta a konyvet, es felallt.
-Heeee!!! Megis mit csinalsz?Meg nem olvastam el!-duhongott Atzu.
-Lejart az idod,sajnalom.
-De muszaly elolvasnom,hogy mit ir az utoiratban.
-Akkor vezess el hozza.
-Tessek?Kihez?
-Tudom,hogy te vagy Atzuko,es a te baratnod az a Reineyra vagy kicsoda,akire az igazgato olyan duhos.Vezess el hozza.Uzenetem van neki.
Atzuko terve: beleegyezem,hogy elviszem,de az erdoszelen majd elveszem tole a konyvet, es elintezem ezt az idegesito fiut.Mondjuk bekava valtoztatom.Az tetszene><
-Nos mit szolsz?-kerdezte a fiu.-En odaadom a konyvet,te pedig elvezetsz a lanyhoz.
-Rendben van,all az alku.-bolintott Atzu.
De a bolintas a fiunak nem volt eleg. Megfogta Atzu kezet,majd megrazta,mintha kezet fogtak volna.
-Mellesleg Hayate vagyok.-mondta aranyos hangon.
-En Atzuko.
-Igen tudom,epp az elobb mondtam, nem figyelsz?
-Tszhh….-motyogta szegeny lany.
Az erdo szelen megalltak.
-Itt vagyunk feluton.Kerem a konyvet,utana odavezetlek.-mondta hatarozott hangon Atzu.
Hayate szo nelkul atadta a konyvet,igy verge az utoirat is kiderult:
U.I.:A fekete gyemantokat elo ember meg sose latta.
                                                      * * *   
Az erdei kunyhoban, ezalatt:
 Chris es en egy ideig hallgattunk. A holdfény beszűrődött a borostyán-levelek között, és Chris elég közel állt hozzám, hogy érezzem az illatát, ami cédrusra és fenyőre emlékeztetett, mint a bennünket körülvevő erdő, mintha mi is valahogy ennek a sötét helynek a részei lettünk volna.
-Megis miert akarsz mindig mellettem lenni?-bukkott ki belolem a kerdes.
-Meg szukseged van valakire,aki vigyaz rad.Es az a valaki en akarok lenni.-suttogta edesen
-Nincs valaki, aki varna rad a te vilagodban?Tudod…
-Nincs-adta meg az egszeru valaszt.
-Es meggid akarsz vigyazni ram?
-Nem is tudom…eleted vegeig.-mondta olyan kozombos hangon,mintha csak ez lenne a vilag legtermeszetesebb dolga.
-AAAAAAAAA-sikitottam
Egy eger!!!
Felugrottam az agy tetejere,es ott reszkettem.Hiaba, az a fajta lany vagyok, aki nem riad vissza se vampirtol,se bestiatol, poktaxiban utazik…de egy kisegertol tele lesz a gatyaja.
Christopher segitokeszen felugrott, odament az asztalhoz,es valami drotokkal kezdett babralni.
-Ne felj,szivem,maris keszitek egy egerfogot.Arvahazban nottem fel, ahol sok eger volt.Nagy tapasztalatom van.
-Egerfogo?Ami megoli?-motyogtam
-Nem,majd egerbirosag ele viszem-nevetett Chris.
-Csak fogd el!
-Remek,es majd elviszem az egerrezervatumba.
-Neked nincs jobb dolgod a kinzasnal?
-Hat, ha nincs job musor a TV-ben.
Vegul nagy nehezen Chris is megenyhult,es egyszeruen csak elfogta a kisegeret.Ahogy kozelebbrol megneztem,nem is volt olyan ilyeszto.Sot. Egeszen aranyos volt.
-Tudod mit?Majd en kiviszem, es egy kozeli fa tovebe leteszem.
-Rendben,de siess vissza.
Igy hat a kisegerrel a markomban elindultam az erdo egy vilagosabb resze fele.
 Szép, tiszta idő van. A nap hívogató fénnyel ragyog. A fák szégyenlősen mutatják meg újonnan bontott leveleiket - olyan gyengék és zöldek. A fűzfa máris virágzik, teli van barkával. A virag bimbók pattanásig duzzadtak, rózsaszín és lila fodrok bukkannak elő. A mezőn mindennap új virágok jelennek meg és kaleidoszkópszerűen színezik a füvet: harangvirág, ibolya és vajsárga nárcisz. Tavasz van, a világ felébredt téli álmából. Alig bírok a négy fal között maradni - ha tehetném, a szabad ég alatta aludnék.
Ekkor valami zorejt hallottam meg a hatam mogul.
Megfordultam.Eloszor elakadt a szivveresem is,de aztan...legszivesebben nevettem volna. Olyan keseru nevetes lett volna,mint mikor az ember tudja,hogy itt a vege.Vege mindennek,pedig vegig ott volt az orra elott a vegzete.
Egy ferfi allt elottem, fagyos tekintete verpirosan csillogott.Az arcaba omlott a haja a rohanastol.Olyan magabiztosan allt ott,mint aki tokeletesen tudja: sokkal erosebb nalam. Es ez tagadhatatlanul igaz volt. Ott allt velem szembe a sotet vadasz.Csak egyet akart: az eletemet.
-Jonapot....igazgato ur.-jegyeztem meg mar szinte kegyetlen hangon.
-Szervusz,Reineyra-utanozott.
Mondtam mar,hogy mennyire utalom a vampirokat? A szivem egyszeruen...megfagyott.Se sirni, se orditani nem tudtam. Amugy is ertelmetlen lett volna. Ugyan ki hallana meg? Es ha meg is hallana barki... rajtam mar senki sem segithet. Szoval ez lesz a vegzetem. De legalabb ugy halok meg,hogy nem bantottak a szeretteimet. Snow elnok ezt bizonyara bucsuajandeknak szanta nekem. Es meg pluszban itt a megtiszteltetes,hogy ismerem a gyilkosom igazi arcat: Maga a varazsloiskola szeretett,jokepu igazgatoja,akitol a kezdetektol fogva hanyingerem volt.Gondolhattam volna,hogy o is Snow embere.
Nem volt sok idom ezen agyalni,mar itt is volt elottem, ereztem az illatat,ahogy nekilokott egy fanak.Verszaga volt....meg enyhen fenyoillata.FENYO!MINT CHRISNEK!
-Mit csinaltal Chrissel??-orditottam
-Meg el!-elmosolyodott-de nem sokaig. Meg fogom olni,ahogy teged is,es az egesz mocskos kis faludat!
-Neee!
Utolso erommel menekulni kezdtem.Iszonyuan fajt minden tagom,de rohantam.
Hatalmas erovel a foldhoz vagott.Ereztem testenek sulyat,ahogy ram vetette magat.Utlegelni probaltam,de persze mit sem ert.De a kello pillanatban sikerult belepassziroznom az orrat a fejebe.De tul lassu voltam,elkapta a kezem es megharapott.Lattam,ahogy a verem vegigcsorog a kezemen,le egeszen a foldig.Beleneztem a szemebe,latszott rajta,hogy elvezi.Undorodtam,ahogy hozzaert az ajka a veremhez.
De pont ez adott egy otletet.Tudom,nem sok ertelme volt,de addig kitart,mig elerem a kunyhot,ahol Chris van.
 
      Fény,kérlek, erősítsd meg a karom ,
      Legyen most enyém puszító hatalom!
 
Mivel ilyen kozel volt az arcahoz a kezem, a karombol kirepuli langgolyo pont telibe talalta.Egy pillanatra meghatralt,igy sikerult felallnom,es aztan csak futottam.
Berohantam a kunyhoba,de hiaba szolitottam,Chrisa nem volt...sehol.
Mar hallottam a vadasz lepteit kozeledni.Nyugodtan kozeledett,minek is sietne?Ugysincs hova menekulnom.Megpillantott engem, a karja kicsit sebes volt a langgombtol,de mintha az egesz teste is egett volna.Elmormolt magabal egy varazsiget, felemelte a kezet,elorelepett....
Es gyonyoruen beverte a fejet az alacsony ajtoba.
Elfutottam mellette, es mikor eleg tavol kerultem, az utolso csepp eromet is osszeszedtem,es elmondtam az utolso varazslatot,mert tobbre nem lett volna erom:
 
Végtelen föld, Te, ki táplálsz minden életet!
Temesd magadba most, E félelmetes szörnyeteget!
       Sárhullám!  
 
ILYEN NINCS!Egyszeruen elharitotta a tamadast.Biztos valami csodatevo amulettet kapott Snowtol ,mert nincs az a rohadt vampir,aki ilyen konnyeden megsemmisitene egy ekkora varazslatot.
Kesz,mindennek vege.Egy hosszu pillanatra behunytam a szemem, es lassan leereszkedtem a foldre.Mar nincs errtelme harcolnom.Annak se lenne ertelme ha atvaltoznek bestiava,mert nincs telihold.Igy olyan mintha egy kutyaval vagy rokaval harcolna egy vampir.Egyertelmu ki gyozne.Es meg egy vampir vezetheti a varazsloiskolat,mig a bestiakat be sem engedik?Mert a bestiak OOOlyan veszelyesek.Na ne rohogtessetek.
Maris a nyakamnal ereztem hideg erinteset.A szememet csukva tartottam.Nem akartam megadni neki azt a megtiszteltetest,hogy a szemembe nezhet,mikor kioldja az eletemet.Csak essunk mar tul rajta.
De nem,o tovabbra is kinozni akart engem.Eros karjaval felemelt,majd nekilokott egy fanak.Oriasi fajdalom nyilalt a vallamba,biztosan eltorott.
-Snow azt uzeni-kezdte a fulembe suttogi,mikozben egeszen ramsimult a teste.-hogy ugyezen jatszottal eddig.De csak jatek volt.Haborut akarsz kislany?Megkaphatod!
Megerosebben kezdett szoritani, egeszen nekinyomott a fanak,majd gyengeden vegighuzta a kezet a nyakamon.Aztan belemharapott,es mar csak azert ereztem,ahogy felmelegedik a nyakam a sajat veremtol.A kezeim lassan elernyednek,mar nem erzek semmit.Meg latom,ahogy egy szegeny kis viragot a labamnal betakar egy vervoros takaro,majd vegleg lehunyom a szemem.
A vadasz elerte a celjat.Egy fanak szoritva,mint a legtobb kis ocska aldozatat,elvette az eletemet....